Minden sales-es csak csacsog, jópofizik, kávézgat, parolázik, utazgat a céges kocsijával, és persze túl van fizetve - mi gondja lehetne? Kérdezik a munkatársak egymás között, magukban, de sokszor (félig) viccesen szemtől-szembe is. Kérdezi ezt mindenki, aki sosem dolgozott üzletkötőként, egyszer emelte fel úgy a kagylót, hogy: "Fekete Péter vagyok a Veddeztmeg Kft-től, és a kereskedelmi illetékessel szeretnék beszélni, beszerzési (vagy mi a szösz) ajánlatot szeretnék tenni cégüknek".

Igen, erre születni kell. Nem, nem tudunk mindig jópofát vágni a kudarchoz. 

Igen, sok az elutasítás. Nem, nem csak kávézgatásból áll.

Igen, lehet szeretni. Nem, nem megbecsült szakma.

Igen, megéri. Igen, lehet jól csinálni. Igen.

Sok esetben hullámvasútnak érezzük a melónkat. Az is. Bizonyára létezik olyan terület, és létezik olyan superhero értékesítő, aki megkereséseinek döntő hányadát, de legalább a felét sikerrel, üzletkötéssel zárja, de ritka, mint a fehér holló. Még a sikeres üzletembereknél is jópár megfeneklett értékesítői próbálkozás, kudarcba torkollt találkozó jut egy fényes trófeára. No de itt jön a képbe az 'Igen, megéri' állítás mögötti tartalom. Egy saját példával illusztrálva:

A beszerzési vezetőt negyedik hónapja szeretnéd elérni. Többször lepattantál a recepciós kolléganőről, aki alapvetően ellenséges minden "ügynökkel", bárkivel is szeretné az felvenni a kapcsolatot a cégüknél. Ismerősöd persze ennél a vállalatnál nincs, vagy aki valahogy beajánlana, így "cold call" révén vagy kénytelen ostrom alá venni a jégfalat.

Aztán egyszer véletlenül maga a toronyba zárt királylány, - aki jelen esetben férfi -, a beszerzési manager úr veszi fel a kagylót.. Itt az idő! Sikerül is időpontot egyeztetni vele, nyitott, kedves, érdeklődő. Két nap múlva fogad. Felkészülsz a cégből, a beszélgetőpartneredből, a napi pletykákból, Új-Zéland gazdasági helyzetéből... A megbeszélés sikeres, (nem is meglepő, hiszen hihetetlenül szimpatikus pofaszerkezettel és fellépéssel rendelkezel), és minden információ adott egy profi ajánlat elkészítéséhez. Ekkor támad fel ellened a céges policy-ben vagy munkatársi patópálságban megbúvó szküllák és kharübdiszek hada. De Téged sem para-fából faragtak, nem ijedsz meg! Lenyomsz egy könyököst a logisztikának, arcon térdeled a termelésvezetőt, és tiszta az út. Még egy iszapbirkózás a LEENDŐ ügyféllel az árazáson, és... (nyilván leendő, különben minek vesztél össze kétszer az anyáddal, háromszor a pároddal az elmúlt hetekben)

Két nap csendes várakozás. A randi után sem írsz rögtön "na bejövök neked?" üzenetet a kiszemeltnek. Megjött a mail. ACCEPTED! Aztajómindenségit, megvaaaan! Megééértee!

Megérte (?)

Remélem, átjött az illusztrációm. Lehetsz call centeres, területi képviselő, sales executive, üzletkötő, key account manager, vagy biztosítási ügynök, bizonyára hasonlóan érzel. Akár így van, akár nem, akár ez a melód, akár nem, tisztelj meg kérlek egy kommenttel! Kíváncsian várom.

Köszönöm.